Újabb változások a jövő évi keretünkben!

Mint ahogy azt már sok helyen olvasni lehetett, az elmúlt hetekben két játékosunk is elhagyta csapatunkat, hiszen Virág Tamás a Ferencvárosba, Tóth Gergő pedig a bajnok DVTK Jegesmedvékhez igazolt.

Természetesen nem csak a távozók miatt kezdtünk bele ebbe a cikkbe, hiszen két érkezőnk is van a héten.

Hétfőn véglegessé vált, hogy duplán igazoltunk a MAC-ból, hiszen a következő bajnokságban csapatunkat fogja erősíteni a 21 éves Schmál Kristóf és régi/új játékosunk, Roczanov Dezső.

Kristóf 2002-ben debütált a MAC-ban, azóta egy Vasasnál a Magyar Kupában eltöltött szakaszon kívül csakis a klub színeiben játszott. Az elmúlt két bajnokságban 96 bajnoki lépett jégre a MOL Ligában (78 alapszakasz és 18 rájátszás), ezeken 14 pontot termelt. Új igazolásunk így köszönte meg volt csapatának az ott töltött éveket:

„A csapatépítés időszakában az edzők a játékszisztémájukba beilleszthetőnek tartott játékosokat megkérdezik, akarnak-e esetleg csapatot váltani. Velem is ez történt. Bár korábban is voltak megkeresések más csapatoktól, számomra most jött el az ideje elgondolkozni azon, hogy nem szorultam-e bele egy kicsit a MAC-on belüli helyembe, mint az iskolában a „jó tanuló, rossz tanuló” kategóriába. Szezon után megkeresett Szilassy Zoli és érdeklődött, hogy mik a terveim a következő szezonra. Elmondta, hogy azt szeretné, ha az Újpest kötelékébe állnék és segíteném a csapatot. Ekkor még két éves szerződésem volt, nem tudtam milyen lehetőségeim lesznek a MAC-nál és még Mogyival sem beszéltem. Miután Mogyival többször is leültünk beszélni mindig arra jutottunk, hogy szükségem van a változásra és a fejlődésem szempontjából több játékidőre lenne szükségem ahhoz, hogy ki tudjak bontakozni.
Iszonyúan nehéz helyzet, korábban nagyon ideges lettem, ha csak cukkolásból is csapatváltásról kérdezett valaki, hiszen a MAC volt számomra a kezdet és a minden. Elképesztően sokat köszönhetek Marton Tibinek, hogy megtanított az alapokra és nem engedett elkanászodni a serdülés éveiben, Billnek és Mogyinak hogy lehetővé tették megtanulni a taktikát és azt gyakorolni is. A többi edzőt és a játékosokat segítő személyt, szülőket nem sorolom fel név szerint, mert az sokáig tartana, de rengeteget kaptam tőlük a MAC-ban, amiért nem lehetek elég hálás. Nagyszerű sikerélményeim is voltak szép számmal, egyik ilyen például, hogy nagyon hajtottam és előkészítőből feljátszhattam a serdülőcsapatba, ahol Sebők Baluval és Nagy Krisztiánnal voltunk első sorosok, hatalmas élmény volt!
Most úgy tűnik, talán a túlzott fegyelmezettségből adódóan nem tudtam igazán felszabadultan játszani. Ez alatt azt értem, hogy most így belegondolva nem volt véletlen Toki tanácsa: „merj hibázni!” Ennek ellenére sem mertem kockáztatni, váratlant húzni, és ez nem tudatosan történt. Mogyival ezt végigbeszéltük és Ő sem érti, mi az a fék, ami visszafog. Ezért közösen hoztuk meg ezt a döntést. És én őszintén köszönöm a MAC-nak, hogy az érvényes szerződésem ellenére elengedett!
Hokis terveimről nem akarok sokat beszélni, mert ahhoz látnom kell magamat, hogy ténylegesen mire vagyok képes, és annak alapján – úgy gondolom, mint eddig is a pályafutásom során – biztosan meg fogom találni a helyemet. Az biztos, hogy az elhivatottságommal és az akaratommal nem lesz probléma. Szeretném a legtöbbet kihozni magamból az új csapatomnál. Mindent meg fogok tenni azért, hogy helyt álljak és egyre jobb lehessek. Az UTE játékosaként azt ígérhetem, hogy soha nem leszek ellensége a MAC családnak: sem a csapatnak, sem a szurkolóknak, de igyekezni fogok minél eredményesebb ellenfél lenni. És ezt ne vegyétek rossz néven, tartsatok meg jó emlékezetetekben, mert ki tudja, mit hoz a jövő. A szurkolóknak annyit üzennék, hogy folytassák tovább azt amit az elmúlt 2 évben tettek a csapatért. Sokan nem csak egyszerű jégkorong szurkolók, hanem annál sokkal többek. A K szektor biztassa tovább a G szektort a szurkolásra, hogy mihamarabb utolérjék hangerőben őket! Legvégül annyit mondanék, hogy egyszer még magamra szeretném ölteni a MAC-os 49-es mezemet!”

Második igazolásunkat egyik lila-fehér szurkolónak sem kell igazán bemutatni, hiszen nem kevesebb, mint négy évet húzott le a Megyeri úton 2008 és 2012 között. Hozzánk az Alba Volán U18-as csapatától érkezett, majd jött 110 bajnoki mérkőzés, melyeken 66 pontot szorgoskodott össze. Ezután a nagy rivális zöld-fehérekhez került, majd innen két év miskolci, és két év MAC-os kitérő után tért vissza csapatunkba.

„A MAC-nál már nem számítottak rám tovább. Innen kaptam egy jó ajánlatot, amin nem sokáig gondolkoztam, hiszen láttam mennyire jól építkezik az Újpest, és tetszett Szilassy Zoli elképzelése is. Mindamellett nagyon sok szép emlék köt ide, a magyar bajnoki döntő, amikor nyerni tudtunk Székesfehérváron, később a Mol liga döntő. Ezek után gyengécske szezonjaink voltak és úgy éreztem váltanom kell. Azóta sok minden változott, és most úgy gondolom, idén ismét harcban lehetünk a bajnoki címért.”

(forrás: MAC fészbuk, jegkorongblog.hu)